Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.07.22. Ászár – Pannonhalma (25 km)

Reggel Fricivel kezdtünk gyalogolni. A főtér közelében ittunk egy kávét. Még egészen hűvös van, felveszem a kapucnis felsőmet is. A mai szakasz elég bíztató, sok a földút, kevés poroló autó várható. Minden harsog még a zöld színtől. Bársonyos plébániája tárva nyitva, a konyhában tea fő. Az asztalhoz telepszünk reggelizni. Pillanatok alatt otthon érezzük magunkat a fizikai szinten is. Az egész épület diákszállásként funkcionál. Egy bélyegzés kedvéért benézünk a „tanácsházára”. Aztán még egy kevés mászás után Tápszentmiklós csatlakozik a minket tápláló sereghez. A templom előterében szendvics, üdítő, az önkormányzati irodáknál pedig mosdó lehetősége.

Tápon a templomban hűsölünk pár mondat erejéig, aztán a kinti árnyékban.

Később sok kis fával szegélyezett erdei ösvény, a végén pedig aszfaltút következett. A hőség rekkenő és rettentő egyben. Az iskolához a rövidebb útvonalon (az apátságot kihagyva) szinte elsőként érkezünk meg. Fürdés után olyan módon izzadunk, mintha még mindig a napon lennénk. A sportcsarnok sarkában a nagy szőnyeg megint a miénk lett. Most kimosom a törölközőmet is, ami az első nap óta mocskos kinézetű. Hiába, koszolódunk kívülről… De a zarándoknak jogában áll büdösnek lenni. Gyakoroljuk ezt a jogunkat rendesen. Megettük a zsákunkban lévő maradékot, a közös asztalon találtunk hozzá egy uborkát még.

Közben érkeznek a társaink. Látni a naptól gyötört testüket, ami így, zuhanyzás után nagy hálára késztet. Az étterem csak 4-ig üzemel, ezért ez a lehetőség most nem játszik. 6-kor van a pápakeresztnél a kőletétel szertartása, aztán meglátjuk a folytatást. A zarándokfogadóknál napok óta látjuk azt az emlékkönyvet, amit József atyának szán a csapat, nyugdíjba vonulása alkalmából. Kicsit tétovázok, hogy ismeretlenül lehet-e írni bele. Kipróbáltam, sikerült. J Zsolti rajzolt mintát a szöveg köré. Vásárlás és vacsora után egy fagyit is veszünk magunknak, majd az egyik utcai kút közelében hűsölünk, hűtjük a lábunkat.

A prédikáció refrénje az volt, hogy 1 + 1, nem egyenlő 2-vel, hanem 1 + 1, az egység. A kereszttől visszamentünk a szállásra, csak pihegünk a mozdulatlan levegőben. Az esti beszélgetés elmarad, sokan szanaszét söröznek, beszélgetnek. A környékbeli kocsmákban pihenik ki a zarándoklás nyűgét. Csilla tart egy rögtönzött itiner-magyarázatot. Ma is érkeznek újak, pl. valaki Győrből.

 

Ismeretlenül, József atyának

 

Kedves József Atya!


Papszentelés előtt mondta Nemeshegyi Péter (SJ) azt az életre szóló programot, hogy a pap nem különc csodabogár, nem is megközelíthetetlen szentség, hanem „egy olyan ember, aki Isten közvetlenségével jár az emberek között”. Ez a közvetlenség sugárzik a zarándoktársaim szavaiból, arcáról, amikor említésre kerül az Ön neve.


Köszönöm, így távolból is, azt a sok áldást, amivel az ösvényünket támogatta, bátorította eddig. Egy kisfiú fogalmazta meg, számomra zseniális módon, hogy kik is a szentek. A templom üvegablakát nézve ilyen szavakkal: „azok a bácsik és nénik, akik átengedik a fényt”. Kívánom a további életére, hogy minél teljesebben és ragyogóbban tündökölje át az egyetlen Felkelő Napunk! Ameddig önmaga is részévé nem válik ennek a csodának, aki Útnak nevezte magát, egészen hitelesen és visszavonhatatlan szeretettel.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 205207
Hónap: 499
Nap: 8