Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.09.04. Porto – Vila do Conde (32,0 km)

Óra: reggel 5. Kezdek pakolni. Mire kijutok a piacig gyalog, az maga majdnem 10 km, plusz 22 a napi szakasz a parton haladva. Nagyon várom már az óceánt. Idén nem megyek ki Finisterrébe. Lassan világosodik, mikor a folyópartnál járok. Álomszép. Megírom Vikinek, hogy ide jövök nászútra. Két órája sétálok az Atlanti óceán hullámai mellett és csak nem fogy el a „parttalan zokogás”. Így lesz majd egész nap. Végül leülök egy pihenő padján, és eszem egy almát. Kevesebb lesz tőle a csomagom. Még a városban láttam egy zarándokféle férfit. Látszott rajta, hogy ma kezdte, a kiindulóponthoz, a központba igyekezett. Sokan horgásznak a parton, egészen a világítótoronyig. Aztán sziklás részek következnek. Megzavar, hogy nem láttam még a csillag alakú erődöt, amit a térképem jelöl. Ekkora építményt csak észreveszek. Hát nem. Már a piacnál tudatosul, hogy elkerülte a figyelmem. A csarnokban veszek reggelinek valókat. Aztán időben átslisszanok a hídon, amit éppen utánam nyitnak fel 90˚-ra, egy óceánjáró miatt. Semmi jel, elindulok a szimatom alapján, persze nem csal meg. Visszajutottam a partra. Van sárga nyíl, WC és öngyújtó Petinek. Mit kívánjak még? Nászút jövőre…

 

Amerikát nem látni a nagy párától… ;) de Obama, az van egy pár ezen a környéken. Még nem vagyok éhes, de a továbbindulás előtt megreggelizek inkább. Még kb. 20 km van hátra ma. Nem gond, ha későn érek oda, ez a gyönyörködés napja. Az óceán azt suttogja: veled vagyok, itt a BOLDOGSÁG. Portót elhagyva hosszasan fapallókon vezet az út. Lehet, hogy kényelmesebb lenne a homokon? Megállok egy kávéra. A Nap egy rövid időre mintha áttört volna a felhőkön. Inkább esőre áll az idő, mint szikrázó napsütés ígérkezne. Csak esőkabát ne kelljen… A köd csak sűrűsödik, alig látni a partot is. Süppedős homoktalajon csak kacsázva tudok előre jutni, aztán egy szép rész: S. Paio sziklái. Velük szemben, egy magaslaton pihenek meg, közben egyre erősebb a meleg, a hátamon érzem a Nap simogatását. Legalább megszáradnak a pólóim. Már mindegyik vizes vagy izzadt. Egyre messzebb el lehet látni a hullámok fölött. Legalább a naplementét szeretném tiszta időben megnézni. Aztán letér a camino az aszfaltozott (de inkább macskaköves) utakra, egy szakasz ismét futóhomok. Összetört jelzés megint, a lábnyomok beszélnek helyette. Valakik mégis járnak erre, az alternatív útvonalon is sodor a szél pár zarándoktársat.

 

Jól esik még a csönd. A város előtt elvesztem a nyilat, elegáns idős nő megmutatja a főirányt, innen már nem nehéz odajutni. A gyógyszertár digitális órája 17:11-et mutat, mikor megpillantom a hidat. Onnan pedig az egész várost uraló látványt, a klarissza kolostort. Később közelről szemlélve még impozánsabb. A turista irodában megerősítik az útikönyv adatait. Kapok részletes várostérképet, ami jelzi, hol van a római vízvezeték. A hölgy csupa kedvesség, jó értelemben „nyájas”, elsorolja az olcsóbb szállásokat. Szokásos bejelentkezés a recepción, érkezést követő rituálék. Kihasználva a fényviszonyokat, az óceánról az utolsó forduló előtt kaptam el pár napos képet. Reggelit vásárolok, útravaló csemegéket és felmászok a romokhoz. Csodás kilátás van innen a folyótorkolatra és a városra egyaránt. És itt a naplemente is, lassan belebukik az Atlanti vizébe… Fáradt vagyok, és egyre élesebben fájnak a sarkaim. Hazaérkezés után elmegyek az ortopédiára, a felülvizsgálat már egy éve esedékes. Barcelosban nem lesz albergue, ha tartani akarom a menetrendet, akkor holnap este ott szállok meg. Két, viszonylag sima, de hosszabb szakasz következik. Aludjunk mielőbb! A gondok majd holnap megjönnek…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Képgaléria



Statisztika

Online: 1
Összes: 71182
Hónap: 263
Nap: 7