Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.08.31. Sernadelo – Águeda (23,4 km)

Két szundi után már felkapcsolt villany mellett kezdem a tollászkodást. A talpamon lévő vízhólyagokba cérnát fűztem, így talán kényelmesen végigsétálom a mai napra feladott leckét. Még a bajuszomat is megnyírtam, hogy komfortosabban érezzem magam. Az emésztésem is rendbe jött… víz, csomagolás. A ruhák csontszárazak, a zoknik félig. Írtam Eszternek, hogy tudja, mi történik… A némasághoz nehéz alkalmazkodni. Lehet mögötte a sakál sértettsége vagy nemtörődömsége is…

 

A szemetet zacskóba kötve a földön hagyom, hátha jelzi a gazdának: egy kukára még szükség van. Egyébként a szállás tökéletes, az ágyak fölött mindenki számára két kapcsolót szereltek fel: egyik a feje fölötti olvasólámpához, a másik a terem közepén lévőhöz. A szárító mellett, a földön lerakott új mosdók és WC kagylók arra utalnak, hogy a bővítés is napirendre lett tűzve. Pedig így sem panaszkodhatnak a zsúfoltságra, ma este egyedül szálltam meg. Jó volt itt lenni, egy kicsit albergue-i hangulatban, de még magányosan. Milyen lesz majd, ha húszan-ötvenen csörögnek-zörögnek a fülem mellett? Talán már jobban viselem ennyi magány után. Kit érdekel a bakancsom szakadása, csak a lábaim legyenek rendben.

 

Hűvösben jöttem 6-8 km-t, az ég kicsit felhős. Jó élvezni a szél simogatását. Kis falvakat követően város: Anadia. Sportpályákkal és mozi-plázával kezdődik, a körforgalom utáni temető bejáratával szemben leülök a padra. Sírlátogató nénikék jönnek-mennek. Idefelé felötlött az a régi gondolat a fejemben, hogy a boldogság nem elérhető cél, hanem az utazás maga. Nem az a nyerő taktika, ha kihúzzuk valahogy a halálunkig (erre jó visszaigazolás most a temető); hanem az az érdekes, hogy mi történik addig. Közben, útközben. Nem az a fontos, hogy beessek egy-egy szállásra, hanem az ahhoz vezető ösvényen álljak helyt. A napi aggódások, félelmek sikeres feldolgozása, a békém megteremtése. Feszültségek között megtalált és megélt harmónia. Remélem, a lábaim kitartanak végig mellettem. Az a két nap elég a megerősödésükhöz.

 

A másik reggeli meglepetés-tojás, hogy olyan képzetem van, mintha a múlt évi utat folytatnám. Mintha nem telt volna el egy év közöttük, sok változással, tanulással és gazdagodással. Munkahelyi képzések, pszichodráma, kommunikációs tréningek. Kezd az idő egybecsúszni. Nem baj, csak figyelem. Engedem, hogy megtörténjem. Azt hiszem, São João da Azenhanál járok. Egy kis oszlopon álló kereszt mellet kör alakban padok. A műkő hidegét használom, de jó a rövid nadrág… maradok ennél a verziónál, ha az időjárás meg nem gondolja magát, a vádlim is jobban érvényesül így. Nem bánnám, ha fújna egy kis szél, legalább felhőket sodorhatna fölénk. Egy idősebb nő kéreget mellettem. Több fogatlan emberrel találkoztam idén is, kicsit riasztóak az elhanyagolt fogsorukkal. Nem értem és nem is tudom eldönteni, mennyi lenne számára érezhetően elég, a magam helyzetét viszont elég világosan ismerem. Nagyon be kell osztanom a maradék pénzemet. Águeda-ban van turista infó, bízom bennük, meg a szimatomban.

 

Kaptam egy rozsdabarna falevelet, azt üzeni: közeleg az ősz. Mit lehet ilyenkor csinálni? Betakarítani a gyümölcsöket, a termést, és felkészülni a hideg, fázós napokra. Hogy a kandalló mellett is varázsvilág kelhessen életre, a nyáron megérlelt csodákból. Rózsaillatban úszó kis falvakon át kanyargok az úttal. Még mindig nem vagyok éhes. Azt hiszem, ezzel a három barackkal kibírom végig. Aguada de Baixonál kávét iszom, tej sajnos nincsen. Kis üzletek (minimercado-k) vannak végig. Barró-nál már meg kell állnom. Iszok egy üveg sört. Olyan sofőrök részére működtetett pihenőnek tűnik a hely, ahol ebédelni is lehet. Még 4,4 km és ott vagyok. 13:25 van éppen. Jó volt korán indulni, holnaptól ezt a menetrendet követem.

 

Ped… (nem tudom mivel akartam folytatni, mert egy férfi páros sok jó tanácsot osztogat, és végiglapozzák a térképeimet). Egyébként lesz még egy ráérős napom, az egész 16 km. Jól jön ez a pihenés, aztán Portóig hegyek és völgyek, ca. 60 km-en át. Elégedett vagyok, úgy haladok, ahogyan terveztem. Nincs nagy bajom, az apróbb kellemetlenségeket pedig tudom kezelni. És megint nem tudom, milyen nap van ma. Annyira fantasztikus elveszni az idő számára. Az éttermi illatok sem hozzák meg az étvágyam, itt ülök az ablak alatt, közel a dohányzókhoz. Az utolsó szakaszon viharfelhők gyülekeznek, és néha égzengéssel párosulnak. Szedem a lábamat, ahogy csak bírom. Lassan szemerkélni kezd az eső. Még tűrhető mértékben, semmit sem áztat el, de érdeklődve nézegetem a házak előtt / között meghúzódó kis beugrókat. Hátha gyors segítségre lesz szükség.

 

Az információs irodát a hídon átjutva sem találom, egy francia fiú (szép spanyolsággal) és két helyi suhanc próbálnak segíteni, mindhiába. Aztán tovább haladok a térképem szerint és a saroknál látok egy információtáblát. A kisállat-kereskedésben dolgozó bácsi elmondja, hogy bezárták. Viszont tud adni prospektust a panzióról, ceruzával skiccel egy térképvázlatot hozzá: miszerint a kórház és a LIDL áruház után következik a Celeste. Sárga nyíllal tábla is ráerősít a szavaira, DE elérem a városhatárt jelző feliratot. Bizalom – mondogatom csak úgy, magamnak. Az eső ismét rázendít. Pár lépés múlva meglátom a kívül-belül ragyogó házat. Kagyló meg zarándok a bejáratnál, ezzel együtt is 35 EUR egy éjszakára. Jó, hogy megspóroltam az ebédet, a mai keretet ez ki is merítette. Viszont reggelit is adnak érte 8-tól. Nem kell holnap sietnem, addig kényelmesen összerendezek mindent. Úgyis csak holnapra terveztem mosást. Így enyém az este!!! Az ég leszakad, mikor belépek a szobám ajtaján, lefotózom gyorsan. Ma is kényelmesen… alhatok. Az újabb SMS-ek hatására tervezgetem a következő posztot.

 

A szomszédos útról beszűrődik az elsuhanó autók hangja, ami olyan monoton és szabályszerű, mint egy ingaóra tik-takolása. A nyitott ablak okán pár légy is vendégeskedik nálam, remélem, itt alvásban egyikük sem gondolkodik. Nincs most kedvem várost nézni, holnap talán. Reggeli után az út visszavisz a hídhoz, és akkor már szép világos lesz hozzá. Pihenőnap, pihenőnap. Aztán 12 nap megszakítás nélkül. Ha végképp nem bírnám, lehet később (az elutazás napján) is beérkezni Santiagóba. Végül is már kétszer aludtam ott, nem szükséges újra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Képgaléria



Statisztika

Online: 2
Összes: 181846
Hónap: 4839
Nap: 117