Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.08.26. Fátima – Tomar (0 km)

Tegnap este – mivel későn is vacsoráztam – nehezen aludtam el. Az ágyamon fekve éppen az ablakom keretében látom a székesegyház kivilágított keresztjét. Reggel is ez fogad, mikor kinyitom a szemem. Stèphane még alszik. Hatalmas madárraj csivitel kinn. Néha elsuhan egy autó a távolban. Még este (altatóként) kimentem a folyosó végén lévő közösségi terembe. Lehuppantam egy fekete műbőrborítású fotelbe és felpolcoltam a lábaimat. A Claudiotól kapott loretói rózsafüzért morzsolgatva… el-elbóbiskoltam. Az alkalomszerű köhögésem nem szűnik, mintha a szokott „allergiám” kísértene ismét. Száraz, semmilyen reakciók. A gyomorsavamat igyekszem karbantartani, de elképzelhető, hogy a rendszertelen és a körülményekhez igazodó étkezések nehezen tolerálhatóak belülről. Még indulás előtt átsétáltam a szomszéd szállás ortodoxnak tűnő kápolnájába. A bejáratnál ukrán zászló, az ikonokon szőttesek. Gyönyörű az akusztikája, amit teszteltem pár feltámadási himnusszal. Aztán lassú menetelés a vallás-gyáron át. Veszek Petinek öngyújtót, és a buszjegyet is előre, nehogy hosszú legyen a sorbanállás. Visszajövök a tér szélén lévő hűvös padokhoz és eszem keveset. Még a ruhák is szellőzhetnek, van rá idő. Reméltem, hogy találkozunk az olasz csapattal, valószínű később érkeznek meg. Béke. Egy újabb öröm SMS, megpuszilom a mobilom kijelzőjét.

 

A busz kicsit késve indul el, kevesen vagyunk rajta. A sok kanyar megvisel. Jobban, mint idefelé jövet. Most nincs társam, aki elterelje a gondolataimat. Néha beleszundítok a táj hullámzásába. Forróságban szállunk ki, a sofőr kedvesen segít kivenni a zsákom a csomagtérből. A buszpályaudvaron hosszú hajú, pocakos, fiatal férfi dohányzik, segít, hogy merre induljak. Három utcányira van a turista hivatal, ahol kapok várostérképet és egy jó ötletet: ugyanebben az utcában szálljak meg (Serpa Pinto), ami az öreg hídban folytatódik. Perceken belül itt vagyok; emeletei szobát veszek ki 19 EUR-ért. Fél háromra már megfürödtem és elnyom a fáradtság. Szieszta lesz belőle, biztonságból beállítom a telefon ébresztését 18-ra. Este hét lett, mire kivergődtem az ágyból. Elindulok várost nézni az árnyékban. Kifigyelem, merre kell venni az irányt holnap reggel. Már szinte hihetetlen, egy jelzőtábla alján ott a sárga nyíl.

 

Nyomon vagyok. Le is fényképeztem és mindent ezen kívül, ami szép ebben a városkában. A folyóparton kis éttermek füzére, az árak ingadoznak. Egyik szimpatikussá válik, bekukkantok. Van levesük is, valami zöld laboda úszik a krémes lében: finom. A pincérnő a nemzeti focibajnokságot nézi az asztalom mellől. Az EU zászló két oldalán a magyar és a portugál. Fantasztikus. A vegyes körethez hagymás mártásban csirkehúst kapok. Hatalmas adag, szép lassan bemajszolom. Kell a fehérje holnapra. Kicsit lejárom az ételt. A labdarugó klub edzést tart a kivilágított, nagy pályán. A főtéren fúvósok próbálnak. Kezd hűvösödni, már nem várom meg az előadást. Lassan szállingóznak a környező vendéglők teraszairól az alkalmi nézők. Sok kisgyerek is az utcán játszik még, a szülők napirendje szerint. Hogy meglepett ez, amikor először Rómában jártam. Most már egészen természetessé vált. A hangverseny dallamai már az ágyamban találnak ismét. Valamiért egy református egyházi énekre asszociálok, és Somogyi Béci jut eszembe Őrbottyánból. Ő szerette ezt dúdolgatni. Egyik szabadnapomon az Állatkertben is jártunk együtt…

 

Ahogy vagyok, ruhátlanul fetrengek a takarón, néha elalszom. A villany égve maradt hajnali fél kettőig. A délutáni alvás kizökkentett a napi rutinomból. Rendezem a cókmókom, hogy az indulás egyszerűbb legyen. Eszek egy vaníliás perecet a Fátimában bevásárolt készletből. Meg van mindenem, újra találtam szállást, az internet után nem töröm magam, nem is hiányzik. Elengedek mindenkit az útjára… Aludnom kellene még, de nehezen jön vissza az álom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Képgaléria



Statisztika

Online: 15
Összes: 181254
Hónap: 4788
Nap: 214